~1. Fejezet 1. Rész~

*Rosalie*

Elárultak. Igen, elárultak. Az, akit a legjobb barátnőmnek hittem, elárult. Azt hittem, Benne megbízhatok... Tévedtem.
Semmi értelme az életemnek. Bess, aki a legtöbbet jelentett Nekem, átállt a másik oldalra. Kifecsegett mindent, amit aztán felhasznált ellenem. Miért? Kérdem én...
Megigérte, hogy velem marad örökre...de nem. Hittem neki. Nem tudtam mást tenni annak érdekébe, hogy kikerüljek a céltábla közepéből, mint menekülni. Napokat  ültem a gép előtt más városban, más házat találni... Végül találtam egyet. Pont belefért a kereteimbe. Még aznap este nekiláttam pakolni... Szerencsére még nem volt rá vevő.
3 óra alatt összepakoltam, és már csak el kellett kapnom egy gépet. Interneten foglaltam jegyet, és már hivtam is a Taxit. Mikor megérkezett bepakoltam, és indultunk is. Az úton azon agyaltam, hogy miért kellett igy történnie. Nem kaptam választ...

                              ***


Mikor megérkeztünk, kikapkodtam a holmiaimat a csomagtartóból, fizettem, és rohantam becsekkolni. A cuccaimat feldobtam a futószalagra, és megindultam a gép felé. Felszálltam ès leültem a helyemre. Az ölembe vettem a LapTopomat és az Intertetet bújtam...
Pár óra múlva leszállt a gép. Felkeltem, és elindultam a kijárat felé. Alig tettem ki a lábam, megcsapott a hűvös, Londoni levegő. Összebbhúztam magamon a kabátom, és elindultam lefele a lépcsőn. A futószalaghoz érve lekapkodtam a csomagjaimat, és elindultam egy Taxi felé. Beszálltam, és bediktáltam a címet. 20 percen belül meg is érkeztünk. Fizettem, és kiszálltam. A Taxis elhalytott, én meg ott maradtam a bőröndjeimmel a járdán. Mikor észheztértem bemasírotam és megálltam a recepciónál. Elkértem  a kulcsot, és megkérdeztem, hogy milyen gyakran kell fizetnem az albérletet. Mikor megkaptam a választ, felmentem a lakásomba. Ledobáltam mindent, és bevágtam magam az ágyba. Már majdnem elaludtam, mikor csengettek. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, és mentem ajtót nyitni.
-Szia! Te vagy az új lakó?-kérdezte egy korombeli srác. Úgy 178 cm körül lehetett. Az arcán ott ült egy féloldalas mosoly. Zöld szemei kiváncsian csillogtak. Az arcát keretező göndör loknikból csak pár tincs kukucskált ki a fejére húzott sapkából. Krémszinű nadrágot, fehér Converse csukát, fehér pólót, és egy kék zakót viselt. Teljesen letaglózott. Kábultan meredtem rá.
-Ige...igen-nyögtem, mikor visszaszálltam a földre. Elmosolyodott, és kezet nyújtott.
-Akkor üdv. Harry Styles!-mutatkozott be.
-Rosalie Nereg.-mutatkoztam be én is. Elfogadtam a jobbot, és kezet ráztam vele. Eléggé bökte a csőröm, hogy vajon minek is jött ide, de inkább csöndbe maradtam
. Nem akartam bajt...abból volt elég mostanság...
A telefon csörgése ugrasztott ki a gondolataimból.
-Cső haver!-vette fel Harry kis kotorászás után-Nem...a szomszédba...igen csaj... maradj már!!...nem vagyok ennyire hülye....Most??...megyek!-tette le.
Felém fordult és sóhajtott egyet.
-Most mennem kell! Bármi kell, a szomszédban megtalálsz! Szia!
-Szia!-motyogtam mikor elviharzott.
    

                                                                                                    *Harry*

Kaptam egy hirt, ami inkább pletyka, hogy új szomszédom lesz. Lyukat furt az oldalamba a kiváncsiság, hogy ki lehet az. Egész nap ezen agyaltam. Aztán mikor meghallottam, hogy valaki jár a szomszéd házban, feelpattantam, mert már nagyon vártam.
Csalódtam. Egyáltalán nem pláza cica, ami nekem nem jött be. Jobban szerettem a szőke-nem baj ha nem az- kényes vadmacskákat. Az ilyen anyám ölebe nem jött be. Szerintem az a jó, ha vad, mintsem szerény. Lehet, hogy nem ismert, de nem is nagyon kellett. Szép volt, meg minden, de nem az esetem. Ha kicsit is mutatott volna érdeklődést irántam, akkor talán egy éjszakára jó lett volna. De csak annyira, semmi többre...
-Szia édes!-nyávogott Lou mikor meglátott. 
Nem volt hozzá kedvem, ezért csak elmentem mellette. Leültem az egyik székre, fejemre nyomtam az egyik fülhallgatót, és jeleztem, hogy kezdhetjük.

                                   ***

Mikor végeztünk a stúdióba,  elindultam haza...vagyis volna. Ha Lou nem jött volna utánam, akkor már otthon készülődtem volna bele vetni magam az éjszakába, és készülődtem volna a vadászatra.
-Mi van Veled Harold?-kapta el a karom, mielőtt meglógtam volna.
-Semmi.-morogtam.
-Nem úgy tűnik. Mi történt? Ha nem tudnám, hogy fiú vagy, azt hinném, jön a piros Taxi.-erőlködött, de a végén már kuncogott. Még én is elmosolyodtam rajta. Csak Ő képes ilyenekre.
-Semmi sincs! Amúgy megjött az új szomszéd.-mondtam, de közben nagyon látványosan bámultam a cipőm orrát.
-És? Tetszik??
-Nem az esetem. De ha nem bánod, megyek, mert már megterveztem az éjszakámat.-kitéptem a karom az övéből, és megindultam az autóm felé. Bepattantam a volán mögé, és a motort felpörgetve elindultam.
Hazaérve dobtam egy 'jóestétet' a recepciósnak, és már trappoltam is fel a lépcsőn.
Bajlódtam egy sort a zárral, és már bent is voltam. Berohantam a szobámhoz kapcsolódó fürdőbe, levedlettem a ruháimat, és már bent is álltam a zuhanyrózsa alatt. A forró viz felélénkitett, igy már biztos nem aluttam volna be.
A tusolás után áttöröltem magam egy tötülközőval, és azt magam köré csavarva becsattogtam a szekrényem elé. Kicsi agyalás után előkaptam egy fekete csőnadrágaot, egy fekete Ramones pólót. Ezeket leszórtam az ágyra, majd jött a kényesebb téma.
Nagy nehezen felküzdöttem magamra egy boxert, és felvettem a többi cuccomat is. Feltornáztam a lábamra a zoknit is, felkaptam egy fekete cipőt, és már indultam is.
Lerohantam a lépcsőn, és kisiettem az ajtón. nem akertam összefutni az új csajjal. Valami Rosalie-vel vagy kivel...
Mikor megérkeztem a pubba, egyből letámadtam a bátpultot. Rendeltem valami ütőset, és már húztam is vadászni. Elég hamar megakadt a szemem egy csini csajszin...