~1. fejezet 7. rész~

Sziasztok!
Itt is az új rész :)
Tudom késve, de meghoztam, és próbáltam hosszabbat irni, mint szoktam.
Remélem jó lett....Kérek szépen komikat!! És iratkozzatok is fel! :*

Puszi: Csak Egy Csajszi xoxo

*Rosalie Nereg*

Harry-n láttam, hogy nagyon ellenkezik a dolog ellen, ezért én is azt tettem...hiába. Azt vettem észre, hogyha a fiúk valamit a fejükbe vesznek, akkor nincs mit tenni. 

Az volt  a zavaró az egészben, hogy még a nevüket sem  tudtam, Ők pedig minden bizonnyal tudták az enyémet. Ha Harry beszélt nekik rólam, abból nem sok jó sülhet ki. Mivel nem voltak hajlandóak maguktól bemutatkozni, igy én sem erőlködtem. Nem láttam értelmét a dolognak.

-Gyere be Rosalie! Le kéne pihenned!-szólitott meg hirtelen a szőkeség. 

-Srácok...én haza szeretnék menni!-néztem körbe esdeklően.

-Nem-nem. Itt maradsz. Ha már ide jöttél, akkor itt is maradsz.-okoskodott egy lenyalt hajú srác. Én csak fájdalmasan felnyögtem, és megfogtam a fejem.

-Harry! Kisérd fel a szobájába!-fordult a göndörke felé Liam.

-Én?! Kizárt!! Azt sem tudom, hogy hova kell bedugni.-ellenkezett. Egy barna hajú, kék szemű srác  fuldokló nevetésben tört ki. Én is ezt tettem volna, ha nem ilyen helyzetben vagyok. Bár Harry mondata két értelmű volt, a fiún kivül mindenki tudta, hogy  mire gondolt.

-Akkor majd Zayn elkiséri!-motyogta Liam.-De Ő hol van?

Ekkor fedeztük fel, hogy a fekete sérójú, most már ismert nevén Zayn nincs köreinkben.

-Khmm...Srácok!-szólaltam meg.

-Igen?-szólaltak meg egyszerre a jelen lévők.

-Lehet hogy ez most hülyén fog hangzani, de nem mondanátok el a neveteket?-kérdeztem tetőtől talpig vörösen.

-Upsz!-nevetett a ''Mindent félre értek'' srác.-Az én nevem Louis Tomlinson.

-Az enyám meg Niall Horan-szólalt meg a szőke tag.

-Én Liam Payne vagyok!-szólaltak meg a bal oldalamon.

-Engem meg már ismersz.-morogta Harry. 

Hát igen. Őt már túlságosan is ismertem. Az egészet nem igy képzeltem el. Azt hittem, hogy majd jóban leszek Harry-vel, erre megszerzem az ellenszenvét.

Nekem soha sem lesz szerencsém semmiben.-gondoltam. A telefonomért nyúltam volna, hogy szóljak Zsófinak, hogy ma, vagy ki tudja még mikor nem fogjuk látni egymást. És nem eltűnt az iPhone-om??

-Ne, ne, ne!-nyöszörögtem. Ilyen balszerencsés is csak én lehetek. Rajtam kivül ki hagyja el a méregdrága telefonját?

-Mi a baj?-nézett rám ilyedten Niall.

-Nincs meg a telefonom.-adtam meg a választ.

-Úgy, ahogy Zayn se! A telefon csak nála lehet!-okoskodott Louis.

Méghogy Zayn elvette a telefonomat. Chhh...pont Ő? De akkor is meg kellene találni, mert én agybajt fogok kapni!! Ilyen kegyes velem a sors?!

Nem értettem azt, hogy miért mindig velem kell megtörténnie mindennek. Engem árult el a barátnőm, és tett teljesen tönkre, akárcsak Ben. Engem használtak játékszernek éveken át. Én menekültem minden elől. Én kezdtem teljesen új életet Londonban.  Én költöztem a hires Harry Styles szomszédjába, és ahelyett, hogy elnyertem volna a barátságát, mint már emlitettem ellenszenvet kaptam. Én buktam le a hires One Direction háznál, és engem tartottak ott. Én nekem nincs meg a telefonom.

Ahogy ezen gondolkoztam, felbukkant Zayn a TELEFONOMMAL a kezében.

-Ez nem hiányzik?-lebegtette meg a készüléket az orrom előtt egy pimasz mosoly kiséretében.

-De! Add vissza!-nyúltam érte. De ahogy odanyúltam elhúzta előlem.

-Csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy kerestek rajta, én meg felvettem.-húzta az agyamat.

-Mi?!-hápogtam. Leblokkoltam teljesen.-Add vissza kérlek!-próbálkoztam újra.

-Majd ha elveszed!-süllyesztette a telefonomat a hátsó zsebébe.

Megforgattam a szememet, és tettem felé egy lépést. Látszott rajta, hogy pont nem erre a reakcióra számitott. Szerintem azt hitte, hogy majd nála marad egy darabig a telefonom. De el kellett keseritenem. Niall hangos huhogásba kezdett, Louis pedig csatlakozott hozzá. Lassan közeledtem Zayn-hez. Mikor már csak egy lépés választott el tőle, akkor fogta magát, és hátrálni kezdett. Én meg gyorsitottam a tempón, és hamar elértük a kertet szegélyező kőfalat. Megragadtam a karját, és biztosan tartottam. Nem volt kedvem utána rohangálni. Megforditottam, és tétovázás nélkül belenyúltam a farzsebébe. Megragadtam a telefont és kihúztam a rejtekéből. Nem kerülte el a figyelmemet az sem, hogy a telefonon kivül volt még ott más is. Egy ezüstös csomagolásba bújtatott felsodort dolog. Elmosolyodtam rajta, és eltávolodtam Zayn-től.

-Na Rose te sem vagy piskóta!-vigyorodott el Harry. Ismertségünk óta először.

-Hát nem vagyok nyuszi fajta!-mosolyogtam én is.

-De...szerintem meg igen!-pimaszkodott. A válaszom csak egy nyelv nyújtás volt, amit viszonzott is.

Kezdtem úgy érezni, hogy nincsen semmi sem veszve...

 

 

 

 

*Zayn Malik*

 

 

El sem tudtam hinni, sőt még most sem, hogy Rosalie bele mert nyúlni a farzsebembe. Mikor kihúzta a telefonját láttam rajta, hogy majd kitör belőle a nevetés. Nem tudtam, hogy mi baja van, ezért belenyúltam a zsebembe, és kitapintottam valamit. Nem tudtam, hogy mi az, ezért előhúztam.

Rosalie-nél ekkor szakadt el a cérna, és hangos kacagásban tört ki. Ekkor megnéztem mi az. Ha nem lettem pipacs vörös, akkor hó fehér. Louis szokásához hiven visitott, Niall majdnem megfulladt, Liam a fejét fogta, Hazza pedig perverzen Rose-ra sanditott. Lehet, hogy csak nekem tűnt úgy, de mintha Harry kezdett volna kicsit megenyhülni Rose-zal szemben. Eddig ölni tudta volna, most meg már képzeletben megfosztja a ruhájitól. Ilyet sem értem még...

 

 

*Harry Styles*

 

 

Csak Zayn lehet ilyen béna! De mivel perverz voltam és kanos, ezért Rose-ra sanditottam. Ez Zayn-nek is feltűnt, ezért furán méregetni kezdett. Tudom! Nem voltam valami kedves Rose-zal az elmúlt időben, de meg volt rá az okom...na jó...nem.

Azért még nehezteltem rá, meert meg akarta mondani, hogy mit, és hogyan tegyek, de lehet, hogy meg volt rá az oka. Nem ismertem a múltját, és az is lehet, hogy Sarlott bemesélt neki valamit. Nagyon úgy éreztem, mintha a lelkébe tapostam volna. Elhatároztam, hogy vagy igy, vagy úgy, de bocsánatot kérek tőle, és kedves leszek vele. Arra fogok hajtani, hogy megismerje, és barátja legyek. Több nem kell, csak hogy ne nehezteljen rám.

A többieken láttam, hogy féltik tőlem. Ők ismernek, és azt hitték, hogy Ő is csak egy áldozat lesz. De nem. Nem ez volt a szándékom. Ő csak barát. Nem akartam tönkre tenni.

-Harry! Mutasd meg neki a szobáját! Én beszéltem Danialle-lel, és megengedte, hogy használja a ruháit. A szobád melletti szoba lesz az!-fogta meg a vállam Liam.

-Gyere Rose!-érintettem meg a karját óvatosan. Ő csak bólintott, és elindult mellettem. Némán követett a villa labirintusában. Elvezettem a szobájáig, és megálltam.

Bátortalanul benyitott, és tátva maradt a szája. Nem volt nagy cucc a szoba, de Ő tudja.

-Megint szomszédok lettünk.-motyogta. Kiéreztem a hangjából a remegést. Tennem kellett az ellen, hogy féljen. De ötletem sem volt, hogy hogyan.

Kellett egy ötlet, még pedig gyorsan.

-Rose nézz körül, zuhanyozz le és öltözz fel. Nem sokára jövök.
-Rendben...de mit vegyek fel?
-Ohh...tényleg.-kaptam a fejemhez. Átsiettem Liam szobájába, és kikaptam a szekrényből egy farmer shortot, egy pólót, és persze fehér neműt, majd vissza tértem hozzá. Oda adtam neki, és magára hagytam.
Lesiettem a lépcsőn, és kirobogtam az udvarra. Liam bent bohóckodott a vizben a többiekkel, de mikor meglátott, kipattant, és megindult felém.
A fejemmel a hinta ágy felé biccentettem, és el is indultam. Liam követett és mikor oda ért, leült mellém.
-Na mi a helyzet?-kérdezte.
-Nem tudom, hogy hogy mondjam el neki, hogy nagyon sajnálom.-tördeltem az ujjaimat.
-Hát egyszerűen odamész hozzá, mikor csak ketten vagytok, és elmondod neki, hogy nem akartad bántani, és hogy nagyon sajnálod az egészet. Hidd el, el fogja fogadni. Ha Matt-nek nem is, neked biztosan elfogja.-veregette meg a vállam, majd felállt, és elindult vissza a medence irányába.
Én is feltápászkodtam, és visszasétáltam a házba. Felcaplattam az emeletre, és bekopogtam Rose-hoz. Hallottam, hogy folyik a viz, ezért nem vártam, hanem benyitottam, és leültem az ágyára Twitterezni. Választolgattam a fanoknak, megnézegettem a trendeket, és mikor Rose kijött, elpakoltam a telefont.
-Harry!-szólalt meg félénken.
-Igen?
-Mivel most itt vagyok, ezért arra gondoltam, hogy csinálhatnék valamit vacsorára, hogy ne csak legyek itt tétlenül.-magyarázta.
-Gyere, lekisérlek a konyhába, ha már ennyire szorgoskodni van kedved...

*Rosalie Nereg*

 



 Mikor Harry lekisért a konyhába, még a szám is tátva maradt. Egyszerűen gyönyörű volt az a helyiség is, mint a többi. Ebben a konyhában el tudtam volna lenni. A konyhában a fehér szin uralkodott, ami nagyon, de nagyon megtetszett.

 

 

Fogtam magam, és munkához láttam. Valami nagyon ütőset, te mégis egyszerűt akartam elkésziteni. Arra gondoltam, hogy elkészitem azt az ételt, amit még magyar országon tanultam. Igaz, nem sokat voltunk ott, csupán csak egy hetet, de mégis annyira megfogott.

Előszedtem a hűtőből a húst, és felkockáztam, mejd felraktam főni. Utána össze szedtem a kellő zöldségeket, és azokat is elkészitettem, majd felraktam párolni. Rakatam rá fűszerkeveréket, és valahogyan sikerült kikevernem a kellő izet. Közben felraktam főni a tésztát is és összekevertem a zöltségeket a hússal.

Előkerestem egy kanalat, és megkóstoltam. Szerintem egész jól sikerült, és reméltem, hogy a fiúk tetszését is el fogja nyerni.

Ekkor valaki hirtelen átölelt hátulról, rám meg a szivbaj jött.

 

 

Megfordultam, hogy menézzem ki az, mikor Harry gyönyörű zöld szemeivel találtam szembe magam.

-Hát te?-kérdeztem meglepetten.

-Csak bocsánatot szerettem volna kérni, a karod miatt, és a viselkedésem miatt.

-Hát...izé...Nincs semmi baj-makogtam össze vissza.

-Akkor jó. Barátok?-nyújtotta a kisujját

-Barátok.-fogadtam el, és elvigyorodtam.

-De le kell szűrnöm a tésztát. -fordultam vissza.

-Mit főztél?-kezdte el leszedegetni a fedőket az edényekről.

-Majd meglátod, de most tünés!-hessegettem el. Ő feltartotta mind a két kezét, és nevetve kihátrált a konyhából. Én még lerendeztem az ételt, és nagy vigyorral tálaltam...