~1. fejezet 5. rész~

 

Sziasztok! Meghoztam az 5. részt. Sajnos eddig nem tudtam jönni, mert el voltam foglalva, de most végre itt vagyok.
Az évzáró is sikeresen meg volt. Három 4-essel megúsztam az egészet. :D 

Remélem nektek is jól sikerült! 

Csak Egy Csajszi xoxo

*Rosalie Nereg*

Őszintén szólva csak egy ici-picit ijedtem meg, mikor Harry közeledni kezdett felénk. Próbáltam kispurizni a vízből mielőtt oda ért volna, és elhúzni a csíkot, hogy ne kaphasson el. De én, az igazi szerencsétlen formámmal nem voltam elég gyors. Pont akkor kapott el, mikor kiértem a vízből  nem tudtam, hogy mit akarhat, mikor reggel azt mondta, hogy soha többet nem akar látni. 

Zsófi persze nem vette fel a fanatikus szerepét, csak majdnem elájult. Intettem neki, hogy menjen csak előre, majd megyek utána, amit szerencsére vett is, és elhúzta a csíkot.

Remek.Ez a nap csak rosszabb lesz? Na jó, eddig nem volt olyan szörnyű, de ez most mindent elrontott. Próbáltam menekülni, de rájöttem, hogy a határozottság segíthet lekoptatni. Elnéztem a válla felett, és flegmán felvontam a szemöldököm, mikor észrevettem, hogy az egész stáb, meg gondolom a haverjai minket figyelnek. 

-Ne csinálj műsort Harry, mert nem lesz jó vége. Tudod, Sarlott is mondta!- néztem fel az arcába. 

Láttam, ahogy az állkapcsán megfeszülnek az izmok, de egy jó darabig nem szólt semmit.

-Te nem szabod meg azt, hogy mit csinálok!-sziszegte egy idő után. 

Nem különösebben érdekelt az egész, ezért tovább húztam az agyát.

-Akarod, hogy ez benne legyen a TV-ben, meg az újságokban, vagy elengedsz?-flegmáztam vele egy kicsit. 

Nagyon nem tetszett neki a dolog, ezért még erősebben tartott. A karom már elkezdett oltárian fájni, de most tettem rá. Nem érdekelt senki és semmi.

-Te engem nem fenyegetsz érthető?-nézett szúrósan a szemembe.

-Hazz mi a fenét csinálsz?-közeledett az egyik haverja.

-Liam, te ebből maradj ki!-nézett a srácra egy pillanatra, majd visszaforditotta rám a tekintetét.

Az a Liam, vagy ki nem hagyta magát, és megpróbálta érvekkel meg győzni Harry-t. De a srác nem akart távozni.

-Engedj el!-pillantottam a karomra, ami vészesen elkezdett lilulni.

-Harry engedd már el az Isten szerelmére! Nézd már meg a karját!-kelt a védelmemre Liam, vagy ki.

Harry erre elengedett, és még utoljára odavetette nekem foghegyről:

-Még számolunk...Rose!-azzal visszament a többiekhez. Liam vetett rám még egy sajnálkozó pillantást, és ment a szomszédom után.

Lassan, tétovázva elindultam vissza Zsófihoz. Még számolunk...Rose! -Ezen kattogott az agyam. Még soha, senki nem becézett igy.

Remélem soha nem is fog többet igy szólitani senki.

Idő közben visszaértem Zsófihoz, aki rémülten meredt a karomra.

-Mi volt ez az előbb?-kérdezte suttogva. Tényleg be lehetett rezelve, ha meg sem mert hangosan szólalni.

-Csak el kellett intéznem valamit Harry-vel. Tudod, nem valami fényes a viszonyunk.-magyaráztam.-De gyere! Menjünk haza...

 

 

 

*Harry Styles*

 

 

 

 

-Harold te normális vagy? Tudod, hogy mekkora botrány lesz ebből, ha az a lány betartja a szavát? Nem tudom, hogy eszednél vagy-e, de az biztos, hogy több ilyen nem lesz!-Fakadt ki Matt, ahogy visszaértem.

Én sem igy terverztem, de elragadott a hév. Az egész annyira egyszerűnek tűnt elméletben, de a valóságban már nem volt olyan könnyű. Reméltem, hogy Rose kezének nem lesz semmi baja, mert abból nem kerülnék ki jól. És ez az egész beárnyékolná a hirnevünket.

-Harry, ezt tényleg nem kellett volna.-tette a kezét a vállamra Louis.

-Soha nem voltál még ilyen durva...-kezdte Niall.

-Egy lánnyal sem.-fejezte be Zayn.

Liam szerencsére nem szólt semmit, csak nagyban gondolkodott valamin. Ő jól is tette, hogy nem szólt semmit. Nem voltam rá dühös, vagy ilyenek, de nem esett jól, hogy Ő is beleszól a dolgaimba.

Igen. Durva voltam.

Igen. Bunkó voltam.

Igen. Nem érdemelte meg, hiszen csak Sarlottot védte.

Úgy éreztem, hogy ezt nem lehet begbocsájtani. De nem is terveztem semmilyen bocsánat kérést. Én nem fogom azzal a tudattal eltölteni, hogy elnézést kérjek.

-Harry, ezt meg kell vele beszélned! Ma szépen felkeresed, és bocsénatot kérsz tőle!-utasitott Liam.

Mi ez, valami agykurkász? mintha csak a gondolatomba olvasott volna. Lehet, hogy elbújt benne az a bizonyos Edward...Na jó, ez kicsit hülyén hangzott, de a Twilight-ban olvastak gondolatban.

-Nem Liam. Nem fogok oda menni hozzá, és könyörögni, hogy bocsájtson meg. Azt nem fogom megadni neki. Nincs az az Isten!-vetettem ellen a banda fejének akaratának.

Ő csak a fejét ingetta, és csöcsögött.

 

 

*Matt Hudson*

 

 

 

 

 

Nekem nagy az inger küszöböm, de az a bizonyos cérna most elszakadt Harry húzásával. Azt eltűrtem, hogy szórakozzon a lányokkal, de még hogy bántalmazza is őket, az már sok volt. Lefújtam a forgatst, és Harry-vel elmentem a lányhoz. Mint kiderült, szomszédok, onnan ismerik olyan jól egymást. Bekopogtam a lányhoz, miközben Harold meglódott.

Egy kisirt szempárral találtam szembe magam. A lány karja be volt borogatva. Semmi kétség, Ő volt az a lány, akit Harry bántott.

-Segithetek?-sóhajtott egy nagyot.

-Harry nevében szertnék elnézést kérni a történtek miatt. Nem tudom, mi okozta ezt az egészet, de nagyon sajnálja...

-Nem...nem érdekel. Ha annyira bánná, akkor nem magát küldte volna, hanem Ő jött volna át.-vágott a szavamba, és becsukta az orrom előtt az ajtót. Nah, ebből se lesz sok minden...