~1. fejezet 6.rész~

Sziasztok! Meghoztam a 6. részt. Remélem tetszeni fog! Kérek szépen komikat, és feliratkozásokat! Nagyon sokat jelentene, ha tudnám, hogy jól irok-e, vagy ha nem, akkor mit kéne változtatni...
És köszönöm szépen az egy feliratkozót :) Nagyon jól esett. <3
Puszi: Csak Egy Csajszi xoxo

 

*Rosalie Nereg*

 

 

 

 

Gyanús volt nekem ez a dolog. Mi az, hogy Harold az egyik emberét küldi elnézést kérni. Nagyon bűzlött a helyzet, de nem nagyon tudtam vele mit kezdeni. Nem akadályozhattam meg Harry-t a terveiben.
A karom nagyon lüktetett, de nem tudtam mit tenni vele, azon kivül, hogy beborogattam. Mikor kötést cseréltem, nagyon megilyedtem, mivel lilás szint vett fel a bőr.

Nagyon szerettem volna valakivel megvitatni a dolgot, de Zsófinak is éppen elég baja lehet, most, hogy igy ráhoztam a frászt. Ő kilőve. Sarlott le se szarná a dolgot. Anya...ő maradt egyedül.

Mivel nem volt más, ezért felkaptam a mobilom, és tárcsáztam anya számát. Nem vette fel. Ő sem szeret már engem, úgy, mint mindenki.

Nem tudom, hogy mit követtem el a világ ellen, de nagyon nem szerettem ezt. Mit követtem el? Nem tettem semmi rosszat tudtommal.

Mivel nagyon nem volt kedven aludni már, ezért bevonultam a fürdőbe, és letusoltam. Jól esett a forró viz alatt áztatni magamat. Mikor végeztem, magam köré csakvartam egy törölközőt, és kilibbentem a szekrényem elé. 

Előkaptam egy koptatott csőnacit és egy Love feliratú pólót. A cipős szekrényből még elővettem egy fehér szegecses cipőt. Magamra kapkodtam a ruhákat, és visszamentem a fürdőbe kisminkelni magam. Az ajkaimra halvány rózsaszin rúzst kentem, mig a szemhélyaimat fehéresre szineztem, és kihúztam feketével. Felvittem még egy kis spirált is.
A hajammal is kezdeni akartam valamit, ezért előkotortam a sütővasat, és laza hollámokat csináltam. Mikor végeztem, visszacsoszogtam a szobámba, és felkaptam a fehér napszemüvegemet.

 

 

 

 

 

Gyorsan bekaptam egy kevés müzlit, és kimentem az ajtón. Nem volt kedvem elmenni Harry ajtaja előtt, de muszály volt, ha le akartam jutni. Gyorsan ellibbentem a lépcsőig, és lesiettem rajta. Kisiettem a bajáraton, és majdnem neki mentem egy srácnak.

-Ohh...Bocsi nem akartam!-kezdtem el magyarázkodni.

-Nincs semmi baj!-mosolyodott el. Nagyon hasonlitott arra a fiúra aki tegnap leállitotta Harry-t. Igen, Ő volt az...szerintem. Mikor elmentem az autó mellett, ahol állt, megláttam Harry-t. Igen...lottóznom kéne. Valahova nagyon készült a bagázs, annyi szent. Én nem az a tipus vagyok, aki ilyenekbe beletörődik.
Leintettem egy Taxi-t, és időben szálltam be.
-Kövesse kérem azt az Audi-t!-hajoltam előre a sofőrhöz.

Válaszul bóluntott, és elindult utánuk. Gőzöm nem volt, hogy észre veszik-e azt, hogy követik Őket.
Egy idő után lefordultak a Villanegyedbe, és megálltak egy óriási ház előtt.

-Itt álljon meg!-szóltam előre két házzal a fiúk célpontja előtt.

A sofőr leállitotta a motort. Fizettem és kiszálltam. Elsétáltam a villa előtt és azt vettem észre, hogy öt srác már futás közben levetette a felsőjét, és megcélzott valamit. Elvonultam arra, amerre futottak, és felmásztam a falra. Hát nem a medencébe ugrottak bele?

Olyan gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Egy két szintes villa, hatalmas medencével. Bárcsak nekem is lehetne ilyen -ábrándoztam.

Nem bambulhattam sokáig, mert Liam, vagy ki idenézett, és le kellet ugranom. Hátra futottam a keritéses részhez, és beljebb másztam valahogyan a gerendák között.

 

 

 

Kommandóban mindig is jó voltam, de ez nem úgy sült el, ahogyan kellett volna. Ráléptem egy faágra, amely akkorát reccsent, hogy a fiúk felém kapták a felyüket. Menekülőre fogtam volna, ha nem jön velem szembe egy böhöm testőr szerüség. Nem volt értelme eltűnni.

-Hát maga kisasszony??-kérdezte szúrósan.

-Én csak...izé...-dadogtam össze-vissza.

A fiúk közben kimásztak a vizből, és körénk gyűltek. Harry-nek halottam, ahogy koppanik az álla.

-Rose!-suttogta.

Már megint az a Rose?? Azt hittem, hogy menten elájulok. Ilyet égni sem lehet. Pont az ellenségem kezdett el itt becézgetni...

 

 

 

*Harry Styles*

 

 

 

 

 

 

Mi a fene folyik itt?? Rose mit keres a mi kertünkben?? Ugye nem a bocsánatáért jött?? Tőlem nem kapja meg.-ezen agyaltam. Az állam koppant, mikor megáttam. De láttam a páni félelmet az arcán, mikor Paul elkapta. Nagyon sajnáltam szegényt...Miket hordok itt össze? Ő, aki meg akarja szabni nekem azt, hogy mit csináljak, még be is lóg a kertünkbe, és én még ezt sajnálgattam.

-Mit keresel itt?-néztem rá, nagy, kerek szemekkel.

-Semmit!-lehellte. Annyira elveszettnek tűnt.

-De valami csak van, ha már igy belógtál!-lépett elő Louis.

Rose-nak könnyek szöktek a szemébe, és láttam rajta, hogy legszivesebben elfutna innen, jó messzire.

-Miatta vagyok itt-suttogta alig hallhatóan. Kék szemeit rám szegezte, majd elkapta, és lesütötte, minek következtében egy könnycsepp elhagyta eredeti helyét, hogy felfedezze tökéletes arcát.

Harold! Állj már le! Ő a te szemedben senki. Halott ember! -Figyelmeztettem magamat.

-A kezed jól van?-kérdezte Liam. Én csak most néztem meg jobban Rose karját. Ahol szoritottam, ott lilás árnyalatot vett fel. Látszott rajta, hogy fáj neki. De a büszkeségemet féltve nem kértem tőle bocsánatot.

-Igen-nyögte Rose.

-Figyelj! Harry nem akarta. Nem tudom, hogy mi van köztetek, de nem is nagyon érdekel, ha azért vagytok ellenségek, mert te is csak egy körre kellettél neki!-mondta Zayn.

-De ilyen állapotban nem mehetsz haza!-tette hozzá Niall, mikor Rose már-már fuldokolt az elfolytott zokogástól.

-Szépen itt maradsz, és megnyugszol. Ha kell, akkor itt tartunk hetekig, csak ne legyen semmi bajod!-mondta Liam.

Én ezekre a szavakra felszisszentem. Nem akartam itt lenni vele egy légtérben.

-Harry, te csak kussolj!-piritott rám Louis.-Te vagy az oka mindennek, úgyhogy egy szavad nem lehet.

Igen, nem szólalhatok meg. Az én hibám minden, de akkor sem fogom megtűrni Rose-t magam körül...

 

 

 

*Zsófia Freese*

 

 

 

 

 

Annyira féltem, hogy vajon javul-e Rosalie és Harry viszonya. Nagyon örültem volna, ha igen. Szeretem ezt a lükét, és annyira sajnáltam, hogy igy jött ki az egész.

Egész nap hiába hivtam, nem vette fel. Aggódtam érte, ezért elindultam hozzá. Mikor odaértem felmásztam a lépcsőn, és bekopogtam hozzá...semmi.

A fejem már szét akart menni, mert nem tudtam semmit.

Lerobogtam a lépcsőn és odasiettem a recepcióhoz.

-Elnézést! Nem tudja, hogy hol van  Rosalie Nereg?-támadtam le az idős hölgyet.

-Nem drágám. Úgy két órája távozott, azóta nincsen semmi.-Mosolygott rám.
Biztató mondhatom. megcsörgettem még egyszer, és nem vette fel senki. Aztán még egyszer, mikor már kaptam választ...de nem tőle.

-Igen?-szólt bele egy ismeretlen hang.

-Rosalie-t tudná adni??

-nem..de megmondom, hogy hivta. Jelenleg nem tud Önnel beszélni...